Mint tudjuk, a 2012-re jósolt világvége elmaradt, így 2013. május 25-26-án negyedszerre is megrendezésre kerülhetett a Szegedi Retro Számítógép, Video- és Quartzjáték Kiállítás. Szombat reggel 8-kor a szokásos csapat, azaz Elmerik, Tegze és én elindultunk Szentesről Szeged felé. Megérkezvén először a hagyományokhoz hűen ettünk egy kis junk food-ot a Mekiben, majd a Szent-Györgyi Albert Agóra felé vettük az irányt.

Az Agóra egy vadi új építésű, több emeletes épület. Nekem valami olyasminek tűnt, mint ha egy modern művelődési házban járnék. Csuda dolgok vannak itt, a nap folyamán nem is tudtunk mindent végignézni, pedig lett volna mit (pl. a látványlabor érdekelt volna, de nem volt nyitva; a könyvesbolt pedig 13:00-kor bezárt, ezt sajnos én néztem el).

Mi már a nyitás előtt ott topogtunk a bejáratnál. A fő szervező, ADSR meglátott minket, és örömmel üdvözölt, bár látszott rajta, hogy bőven van dolga a kiállítás környékén is. 10:00-kor megkaptuk az engedélyt a belépésre, és az elsők között tehettük be lábunkat a helyszínre. El is kezdtük végigjárni a gyermekkorunk legszebb gépeit felvonultató kiállítást.

Az egyik teremben találtam egy lefagyott Commodore 64-est. Újraindítottam, majd gyorsan írtam rá egy vizuális effektekkel megtoldott BASIC nyelvű számkitaláló játékot. Lementeni sajnos nem tudtam, de az utókor számára fényképen megőriztem a forráskódot :-)

Külön érdekesség volt, amikor megnézhettünk egy még ma is működő TV Computert. Egy srác (gondolom, a gép tulajdonosa) egy, a géphez integrált SD-kártyáról töltögetett be nekünk mindenféle digitalizált képeket és zenéket, meg természetesen játékokat.

Az Advokával az idén sajnos nem tudtunk játszani, mert ADSR nem rakta össze a gépet, csak a kiállítási tárgyak között láthattuk :-(

Egyszer aztán ADSR belépett abba a terembe, ahol mi is voltunk, és elkurjantotta magát, hogy nézzük meg a felettünk lévő emeleten található állandó számítógép-történeti kiállítást is. Lementünk a portára, megvettük a belépőjegyet, és elkezdtük végigjárni a számítástechnika őskorát idéző tárlatot.

Nos, ez az informatika-történeti kiállítás egy KO-élményt jelentett számomra. Ilyen dologgal ritkán találkozik az ember! Még az is megkockáztatom, hogy világszinten is egyedülálló gyűjtemény található itt Szegeden! Megnézhettük az 50-es évek szekrény méretű szovjet gépeit. Az ajtóban ott álltak az egyik legelső magyar gép, az M3 alkatrészei (a témáról Kovács Győző írt Válogatott kalandozásaim Informatikában című könyvében). Ki lehetett próbálni régi telefonokat, telexgépeket meg hasonlókat. Egy másik szinten újabb gépeket (mint pl. Commodore, ZX Spectrum stb.) lehetett látni. És ez a teljes gyűjteménynek csak egy része, a többi még ott van egy régi szovjet laktanyában!

Itt aztán egy olyan élményben lehetett részem, amire egyáltalán nem számítottam! A kiállítás második szintjén egyszer csak egy igazi IBM 360-as gép előtt álltam! Nekem ez olyan érzés volt, mint mondjuk amikor egy fanatikus Barcelona drukker személyesen találkozhat Messivel. Nem is reméltem, hogy valaha az életben láthatok egy ilyen gépet a maga valójában, de a sorsnak köszönhetően elegendő volt Szentestől mindössze 50 km-re elutazni, és teljesült egy régi kívánságom. Köszönöm a szervezőknek, hogy ezt a találkozást lehetővé tették!

Az informatika-történeti kiállítás végignézése után visszamentünk a lenti terembe, még lövöldöztünk egy kicsit Amigán, de már mind a hárman nagyon fáradtak voltunk az egész hetes munka meg több, mint 4 órás program után. Ezért hát elköszöntünk, és Mindszent felé kerülve hazajöttünk.

Összességében most is nagyon jó volt a kiállítás. Igaz, az előző évek retró művelődési házai jobban illettek hangulatban egy ilyen rendezvényhez, de ettől függetlenül jót szórakoztunk. Remélem, az elkövetkező évtizedekben is lesz még néhány ilyen összejövetel :-) Ezúton is szeretném köszönetemet kifejezni a szervezőknek.

A Délmagyaron is olvasható egy beszámoló, a galéria egyik képén látható Elmerik és Tegze:

http://www.delmagyar.hu/szeged_hirek/idoutazas_tevejatekokkal_az_agoraban_barki_kockulhat/2334680/