A Warcraft a Blizzard Entertainment által megteremtett, jól hangzó márkanév, amit még 1994-ben ismerhettünk meg, amikor megjelent a Warcraft: Orcs and Humans című RTS játék. Az azóta eltelt évek során a Blizzard még két RTS játékot és azokhoz egy-egy kiegészítőt készített, illetve útjára bocsátották a World of Warcraft című MMORPG-t, ami jelenleg is játékosok tömegét vonzza világszerte. Persze a számítógépes produktumokon kívül számos más termék is megjelent, amely a név sikerére épít: regények, társasjátékok, kártyajátékok, műanyag figurák, warcraftos lángszóró stb. A Warcraft legendák első kötete is illeszkedik ebbe a sorba: a mű egy tizennégy részesre tervezett, a TOKYOPOP és a Blizzard együttműködésének eredményeként létrejött képregénysorozat első része. Egy magyar nyelvre lefordított, a Deltavision kiadásában megjelent példánynak nemrég lettem boldog tulajdonosa; hiába, az ember gyarló, és igyekszik megszerezni a kedvenc világához kapcsolódó anyagokat :-)

A kötet négy történetet tartalmaz, melyek többé-kevésbé kapcsolódnak a Warcraft világához. A képregények fekete-fehérek, képi megjelenésük stílusa nem egyöntetű, de ez egyáltalán nem baj. Én nem vagyok nagy képregény-rajongó, ugyanis általában regényeket olvasok, és számomra furcsa, ahogyan a képregények – szükségszerűen – tömörítik a történetet, de jelen kötet mégis nagy élményt jelentett számomra. Kb. két hete érkezett meg a képregény, és azóta már kétszer olvastam végig.

Mit is találunk a kötetben? Négy, különböző szerzők és rajzolók által készített képregényt, amely közül három elég komor hangulatú, csak egyet találtam közülük viszonylag könnyednek.

Az első történet címe: Bukottak. A Warcraft: Napkút-trilógiában ábrázoltak folytatásaként a Richard Knaak – Kim Jae-Hwan szerzőpáros Magashegy Trag, a bátor tauren történetét meséli el, aki a Jégárnyak eseményeit követően új létre ébred – de immár élőhalottként... Nem olvastam az előzményeket, így nem tudom, hogy szegény tauren milyen utat járt be eddig, de úgy tűnik, hogy igencsak rájárt a rúd... Nem akart élőholt maradni, így problémájával felkeresett egy tauren sámánt, de a dolgok nem egészen úgy alakultak, ahogy ő elképzelte. A történet nem ér véget az utolsó képkockán; folytatása következik.

A második történet: Az utazás. Andorhal Csapás dúlta tájaira vezető útja során aranyra és izgalmakra éhes kalandozók csapata ragad magával egy egyszerű földművest – és változtatja meg ekként mindörökre a férfi és családja életét. Egy klasszikus kalandozócsapat története, akik egy kicsit túlbecsülik lehetőségeiket. A bociszemű képregénystílus miatt először kissé idegenkedtem ettől a résztől, de a történet miatt megérte végigolvasni.

A harmadik történet arról szól, hogy Hogyan szerezzünk barátokat. Szörkentyű Lászlónak, a gnóm mérnöknek a háza zsúfolásig van látszólag teljesen hasznavehetetlen találmányokkal, maga a feltaláló pedig hajlamos a lehető legalkalmatlanabb pillanatokban kinyilvánítani a véleményét. Ám amikor egy troll kezdi dúlni a várost, kiderül: talán mégis csak László az egyedüli, a képes lecsitítani a dühöngő bestiát... A kötet egyetlen könnyed hangvételű története: törpék és egy kissé antiszociális, ám jóindulatú gnóm mérnök esete a brutális trollal; szerencsére happy endnek lehetünk tanúi. Maga a mese nem igazán kapcsolódik a Warcraft világához, bármely szokványos fantasy világban játszódhatna. Egyébként ennek a résznek az előzetese volt az, ami egyáltalán felkeltette az érdeklődésemet a kötet iránt: hogy lehet valakinek olyan rettenetes neve, hogy Szörkentyű László? Sajnos ez a névfordítás egyébként is jellemző a magyar nyelvű Warcraft-könyvekre, bár a kiadóknak biztosan jó okuk van arra, hogy Szörkentyű Lászlót, Setétlápot és Bölcsfület szerepeltetik a fordításokban.

A negyedik történet címe: Tisztességes csere. Feketeujjú Norit Tóriumbányától a Zsákmánypartig olyan kovácsmesterként ismerik, akinek a kiváló minőségű pengéiből bárki vásárolhat, amennyiben hajlandó azt megfizetni. Ám amikor a mester Tombolónak, a hírhedt banditának és gyilkosnak ad el egyet az általa készített fegyverek közül, tragédiában fogant és vérbe fúló kaland veszi kezdetét... Egy törpe kovácsmester magányos bosszúhadjáratát követhetjük végig. Az események ez esetben sem igazán kapcsolódnak a Warcraft-világhoz, de ettől függetlenül élvezetes a képregény.

Összességében tetszett a Warcraft Legendák, ebben persze az is szerepet játszik, hogy a Warcraft név nagyot dob az olvasói élményen. Úgy vélem, hogy pozitívan lehet értékelni ezt a kezdeményezést: remélem, hogy a további beígért tizenhárom részt is hamarosan kezünkbe vehetjük.