2012 májusának tizenkettedik és tizenharmadik napján immár harmadszor került megrendezésre a Szegedi retro számítógép, video- és quartzjáték kiállítás, helyileg ismét a Bálint Sándor Művelődési Házban. Én az előző két kiállításon is ott voltam, és a 2012-es beharangozó hírt látva úgy döntöttünk öcsémmel, Elmerikkel, hogy – tisztességes retrógép-rajongókhoz méltó módon – ebben az évben sem hagyjuk ki eme jeles eseményt.

Május 12 reggelén el is indultunk a szokásos csapattal: Elmerik, Tegze és én ültünk a kocsiban, és negyedikként csatlakozott hozzánk régi ismerősünk, Csizma is. A fényképezőgépem eredeti kínai akkumulátorait már előző nap feltöltöttem, és most történt meg először a retró rendezvények sorában, hogy az akkuk nem hagytak cserben, így végre saját fotóimmal tudom illusztrálni a beszámolót.

 Csizma, Tegze és Elmerik

Kapitány és Tegze

Néhány perccel nyitás után értünk oda a helyszínre, ahol a szervezők, ADSR és Sakman szokás szerint régi ismerősként köszöntöttek minket. Ekkor még kevés látogató volt jelen, de később már szép számú érdeklődő gyűlt össze. Először végignéztem és lefotóztam a kötelek mögött kiállított, nem fogdosható gépeket, átlapoztam a régi számítástechnikai könyveket és Commodore Világokat. Ezután következett az érdekesebb rész: a terem közepén lévő asztalokon egy csomó működőképes őskori gép volt összerakva, amelyeken játszani lehetett.

Sinclair gépek

Régi Orion és Videoton terminálok

Játszottunk is: többek között a Ponggal, egy multiplayer labirintussal, a kétszemélyes Wizard of Wor-ral meg a Sharp MZ 700-ason futó Advoka-val. Különösen tetszett az, amikor a Sharp gépre egy linuxos laptopról töltöttünk be egy kábelen keresztül wav-ba lementett játékokat. Érdekes volt látni, ahogy a már nem épp a tizenéves korosztályba tartozó látogatók – többek között mi is :-) – belevetették magukat a játékba. Úgy látszik, hogy ami harminc éve jó programötletnek számított, az még ma is működik.

Sharp MZ 700 1978-ból

Advoka a Sharp gépen. Csizma egész messzire eljutott benne :-)

Összességében kb. négy órát töltöttünk el a régi gépek végignézésével, kipróbálásával, és természetesen a retró játékokkal is játszottunk egy csomót. Ez az idő úgy telt el, hogy szinte észre sem vettük. Negyed három körül aztán elköszöntünk ADSR-től, majd Szentes felé vettük az irányt, és egy rövidebb megállástól – otthonról jött egy „nem megy a gép” jellegű telefonhívás – és csokivásárlástól eltekintve szerencsésen haza is értünk.

Remélem, hogy a 2012-re várható világvége sem akadályozza meg abban a szervezőket, hogy a jövő évben is megrendezzék ezt a nagyszerű kiállítást. Mi ott leszünk :-)